Kis litván történelem

Előző oldal: Előszó

Egy kis litván történelem

A görkoris angyal

Talán a történészeken kívül nem sokan tudják, hogy sok  kapcsolódás van Litvánia és Magyarország történetében, de a litvánok történelme még a magyar történelemnél is viharosabb.

A litván és magyar területeket már a római korban is összekötötte a Borostyán út, a Balti tenger mentén a mai Palanga és Nida útvonalon jutott el a borostyán a mai Sopron Szombathely Zalalövő érintésével Velencéig.

1008. évből származik az első írásos emlék Litvániáról.

Az egyik legenda: indiai eredetű balti törzsek érkeztek erre a területre. A három (vagy több) vándorló törzs egyikének vezetője, leszúrta kardját a földbe és úgy döntött, hogy neki ez lesz a tejjel mézzel folyó Kánaán, míg a többi törzs tovább indult, bár lettek itt ragadtak, elképzelve, hogy nyugatabbra is van élet. Igaz, el is tűntek a történelem során (francia, spanyol, portugál területen keresendők). A kardleszúrás divatba jöhetett, mert Vilnius alapítása is kardjelzéssel  történt.

Gediminás megmutatha, hol legyen Vilnius városa,

majd leszúrja kardját (a történet időpontja a 1320-as évek)

de ez már késöbbi történet, majd Vilnius alapításánál térünk vissza Gediminasra.

A tej és a méz valóban folyik itt - nagyon finom tejtermékeket gyártanak, mézük is van, bár más állagú, mint a magyar - a tavakon, lápokon erdőkön kívül sok mindennel nincs megáldva ez a föld.

A litván nyelv érdekessége, hogy nem hasonlít a lett nyelven kívül semmilyen nyelvre, indoeurópai nyelvcsalád, amire hatott a megszálló oroszok, lengyelek nyelve és a betelepült zsidóság hatása, de így is saját nyelvük él, amelyben a Nyugat-Európában élő indoeurópai népek nyelvei inkább felismerhetők. Kirekesztett nyelvükkel úgy vannak mint mi a magyarral, senki sem érti.

A nagy történelmi áttörés a XIII. századhoz köthető, amikor Mindaugas fejedelem és egyetlen koronázott királya összefogta a balti népeket és hódításokat kezdtek, és létrejött a Balti birodalom.

Egy másik név, akiről még sokszor esik szó, Gediminas nagyfejedelem, Vilnius alapítója.

A következő kapcsolódás Jagelló  Litván nagyfejedelem, Szent László király pártfogásával vette fel a kereszténységet, felvéve a László nevet,  II. Ulászló lengyel királyként ismerhetjük, de erről a történelem könyvek írnak.
Emellett magyar momentum, hogy Jagelló felesége Szent Hedvig, I. Nagy Lajos magyar király lánya lett, aki sokat tett a Litvániában a kereszténység terjesztéséért, sz ország fennmaradása érdekében.

Szent László magyar király kápolnája a vilniusi dómban

1576 Báthory (Báthori) István Erdélyi Nagyfejedelem, Lengyel Király és Litván Nagyfejedelem lesz. Programjában a lengyel-magyar, ezzel együtt a litván-magyar kapcsolatot próbálta a Habsburgok ellenében erősíteni, de sajnos korai halála ezt a tervet meghiúsította.

Báthory címere a litván Királyi palota történeti múzeumában

1795-től az Orosz Birodalom része Litvánia, 1918-ban nyerte el függetlenségét. 1940-től Litván Szovjet Szocialista Köztársaság lett, majd 1991-től újra független állam. 

1956-ban a helyi egyetemisták és partizánok tüntettek a Magyar Forradalom mellett.

Litvánia ma már EU tag, fizető eszköze az Euró, és a kutya sem akar ide migrálni, a fiatalok nagy része valahol Nyugat-Európában él.

A magyar történelemhez kapcsolódás pontosítása miatt idézem a GONDOLA.hu "Négyszázötven éve alakult az újkori Európa első köztársasági államszövetsége" 2019. június 29. 17:07 cikkből.

Négyszázötven évvel ezelőtt kötötték meg a lublini uniót, és ezzel létrejött a magyar történelemhez is több szálon kötődő lengyel–litván köztársaság – egy tartós, külpolitikájában is hatékony, nemzeti és vallási toleranciára törekvő köztársasági államszövetség, amely első volt a maga nemében az újkori Európában.

A két állam nem teljes unióját 1569. június 28-án hozták létre és július 1-jén írták alá, a Lublin városában tartott országgyűlésen. Ezzel a Litván Nagyfejedelemség és a Lengyel Királyság között létrejött a „két nemzet köztársaságának” is nevezett államalakulat, melyben közös volt az uralkodó, a parlament, a pénznem.

A lublini unióval soknemzetiségű, sokallású nemesi köztársaság jött létre. Ez az akkor már közel két évszázada létező lengyel-litván perszonálunió továbbfejlesztése volt, amely a lengyel királlyá koronázott magyar Anjou Hedvignek, Nagy Lajos király lányának a keresztény hitre tért Jogailos litván nagyfejedelemmel, a későbbi Jagelló Ulászló királlyal 1386-ban kötött házasságával született meg.

Az 1573-ban a varsói konföderáció néven meghirdetett türelmi rendelet az akkori, vallásháborúk gyötörte Európában – az Erdélyi Fejedelemség mellett – kivételes módon biztosította a vallásszabadságot.

Az utolsó Jagelló-házi uralkodó, II. Ágost Zsigmond 1572-ben bekövetkezett halálát követően a két nemzet köztársaságában a királyt szabadon választották. Ily módon – más korabeli államoktól eltérően – nem örökletes dinasztiák, hanem a nemesség által választott, hatalmukat a parlamenttel megosztó uralkodók kormányoztak.

A második, 1575-es szabad választásból győztesen kikerülő uralkodó Báthory István erdélyi fejedelem jelentősen hozzájárult a humanista kultúra lengyelországi terjesztéséhez. Krakkói udvarában élt Balassi Bálint mellett a legnagyobb lengyel reneszánsz költő, Jan Kochanowski is. Báthory 1579-ben megalapította a köztársaság második felsőoktatási intézményét, a vilnói (Wilna) jezsuita egyetemet. Így a két első lengyel egyetem kezdetei magyar uralkodókhoz kötődnek – a krakkóit ugyanis 1400-ben Szent Hedvig testamentuma nyomán alapították újjá.

Báthorynak a nagy számban erdélyi gyalogosokat is foglalkoztató hadserege visszavívta Oroszországtól a mai Észtország és Lettország területén fekvő Livóniát, megakadályozva ezzel a cári hatalom terjeszkedését a Balti-tenger irányába.

A lengyel-litván köztársaság támogatói hátteret biztosított az 1703–1711 közötti Rákóczi-szabadságharcnak is, amikor az oszmán uralom alól megszabadult Magyarország a Habsburg-önkényuralommal fordult szembe.

A megjelent blogok

kattints ide!