Vilnius A vasúton túl
A vasúton túl
Naujininkai városrész
Egy városba 2-3 napos látogatás során sok helyre nem jutunk el, megnézzük az útikönyvekben leírt nevezetességeket, de kieső, vasúton túli helyekre ritkán tévedünk.
Bár ha repülővel érkezik, vagy autóval Lengyelország felől, a vasúton át jut a központba, ez mindig felejthető.
A vasútállomás nem túlzottan jelentős épület de mint kiinduló pontot, a STOTIS-t (állomás), jó ha tudjuk hol van.
Az állomási resti egy nyári szórakozóhely, de ne ide menjünk kávézni, ha vonatra várunk, úgy sincs nyitva.
Az állomás melletti gyalogos felüljárón átmegyünk, még mindig a "budai oldalon" vagyunk, dombokkal völgyekkel fűszerezve.
Ha véletlen autózunk, a belvárosból a vasúti autós felüljárón, vagy aluljárón átmegyünk, a gyalogos felüljáró környékén találunk szabad ingyenes parkolót. A felüljárón átérve kb. 20 percen belül a legfontosabb látnivalókat gyalog is elérhetjük (pl. Hajnal kapu 10 perc).
De ne visszafelé menjünk.
Ha lejöttünk a felüljáróról, szemben egy kis Maxima bolt, mellette az A. Jaroševičiaus úton felfelé haladva lakott faházak sokaságát csodálhatjuk meg egy lakótelep mellett.
Ha lejöttünk a felüljáróról, szemben egy kis Maxima bolt, mellette az A. Jaroševičiaus úton felfelé haladva lakott faházak sokaságát csodálhatjuk meg egy lakótelep mellett.
Eközben láthatjuk az első uticélt is, a Aleksandro Neviškio útról, a Mária Magdolna női kolostort és Szent Alexander Nevsky ortodox templom tornyait.
Az út során három dombot érdemes bejárni, három ortodox templomot csodálhatunk meg.
A kolostor épületének bejárata |
A kolostor udvarán találjuk a templomot.
A templomot sajnos általában zárva találjuk, de belső tere nem különösebben érdekfeszítő.
A hely érdekessége, hogy Litvániában a leg titokzatosabb vallási közösség, az öreg hívők, a 17. század végén Oroszországból menekültek. Kis falvakban telepedtek le a főutaktól messze. Ezek egy része annyira rejtve van, hogy még ma is csak nehezen találhatók meg.
A Vilniusi Sentik közösség nem kapott engedélyt imaház építésére az1930-as évek elején, ezért egy kis házat épített a temetőbe. Az épület fokozatosan bővült a jelenlegi állapotában, a klasszicista épület 25 méteres harangtornyában gyönyörködhetünk.
A temető ma is működik a domboldalon elterülve.
A temetőből egy újabb templom kupoláját láthatjuk, egy újabb domb megmászásával el is érhetjük a következő temetőben lévő szent helyet.Liepkalnis ortodox temetőbe érve (Liepkalnio utca) sétálhatunk a temetőkertben, mint minden ortodox temetőben hagyományos sírhelyeket találunk. A temető 1796 óta működik.
Néha meglepetésekkel is találkozhatunk |
Szent Tichon Zadonsky-kápolna 1914-ben épült, ma használaton kívül áll.
Az Eufrosinijos Polockietės templomot a temető területén 1838-ban Tikhon Zaitsev Vilna kereskedő építette. Az istentiszteleteket a temetőben eltemetett emberek lelki üdvéért tartották. 1904-ben a felújított, új harangtoronnyal rendelkező templomot újra szentelték. Ma sajnos használaton kívül van.
A Liepkalnio utcára érve visszanézve a sírköves zöld faházát látjuk.
Szűzanya szobra |
Közben egy újabb temetőt láthatunk, de ez egy másik városrész, így egy következő blogbejegyzésben mutatom meg.
A Litván Labdarúgó Szövetség stadionja |
A Stadion utcára befordulva indulunk tovább.
Természetesen toronyház itt is van.
Ezzel vissza is érünk a vasúti vágányokhoz, hogy a gyaloghídon átérve a belvárosban lehessünk.
Ezzel vissza is érünk a vasúti vágányokhoz, hogy a gyaloghídon átérve a belvárosban lehessünk.
A megjelent blogok
Megjegyzések
Megjegyzés küldése