Užupis (változás)
Užupis
Változások, frissítések a bejegyzésben (2019. nyár)
Vilnius egy különleges városrészébe invitálok most mindenkit. Ha megcsodáltuk a barokk óvárost, nem tudjuk elkerülni ezt a városrészt, mert amennyire önálló terület, annyira része a város egészének
A városban kanyargó Vilnia folyó által a Bernardine Parktól az Olandų (Holland) útig tartó területen, mintegy 60 hektáron elterülő zárt városrészről van szó.
A városrész elnevezése az "už upės" folyón túli elnevezésből ered. A Vilnia folyó így választja el és köti össze Užupis-t a várossal. A folyón kívül egy meredek hegy és egy iparterület határolja.
A városrész "Bohém"területként titulált, de ne úgy képzeljük el mint Budapesten a romkocsmákkal teli utcákat.
A városrész történetéről.
Mint azt már Vilnius történetében leírtam, Vilnius neve Európa-szerte elterjedt, amikor Gediminas 1325-ben levelet intézett a Hanza városok polgáraihoz, iparosaihoz, kereskedőihez, amelyben hívta őket a városba, akikből sokan ezen a területen telepedtek meg.A 16. században indult Užupis fejlődése. Lakói többsége zsidó vallású volt, de a háborúk megtizedelték a zsidó lakosságot. Ezért a városrész elmaradott lett, nem fejlődtek a közművek, az épületek düledeztek. A kriminalisztika gócpontjává vált a terület.
Új városrész |
Az akadémia mai épülete |
Séta a városrészben
A városrészbe a Vilnia hídjain át juthatunk be, bár ha valaki nagyon bátor átlábalhat a folyón is. Szárazföldön hátulról az Olandu út felől is megközelíthető.
Ha javasolhatom, a Paplaujos hídnál, vagy a mellette lévő gyaloghídnál kezdjük meg a sétát, így lehet fokozni az élményeket. Az Aukštaičių utcában a Tymo piacnál, vagy a Maironio út túloldalán találunk parkolóhelyet (zöld zóna).
Ha a gyaloghídon megyünk át, a folyó parti ösvényen mehetünk tovább a kertek alatt, a Paplaujos hídig,
vagy befordulunk a házak közé.
A híd folytatásában a Paupio utcán haladhatunk a városrész központja felé. Láthatjuk, hogy a múlt és a jelen hogyan fér meg egymás mellett.
Paupio 12. étterem, kerthelyisége |
Nem maradhatunk angyalkák nélkül sehol sem |
Egy kávézó |
Az utca végén találjuk meg Užupis alkotmányát egy kerítés falán, ma már 25 nyelven, sajnos a magyar még nincs közte.
Uzupis köztársaság alkotmányát 1997-ben a köztársaság kikiáltásakor tették közzé. A köztársaság, bár csak "félhivatalosan" elismert a Litván Állam által, zászlóval, nem hivatalos pénznemmel, alkotmánnyal 11 fős hadsereggel (bár már feloszlott), elnökkel minisztertanáccsal, himnusszal rendelkezik. Alapítás ünnepe április 1., ami jellemzi is a városrészt.
A Köztársaság alapítói liberális gondolkodásúak voltak, így az alkotmányukban ez érvényesül. Mind a 41 pontja rendkívül érdekes. Az első pont:
"1. Mindenkinek joga van a Vilnia folyóval élni, a folyónak joga van mindenki mellett folyni."
de néhány érdekesség még az alkotmányból:
3. Az
embernek joga van meghalni, de nem kötelessége.
6. Az embernek joga van a szeretethez
7. Az
embernek joga van szeretni, de nem feltétlenül
13. A
macskának nem kell szeretnie a gazdáját, de nehéz4 pillanatban segíteni kell
neki.
16. Az embernek joga van, hogy boldog legyen.
32. Az ember felelős a szabadságáért.
37. A
személynek joga van, hogy ne legyen joga.
De van egy új pontot is megfogalmaztak, bár még nincs az Alkotmányban:
"Minden mesterséges intelligencia jogosult az emberiség jó akaratában hinni"
Az Alkotmányt 2018. szeptemberében Ferenc pápa megáldotta.
Ha ezen elgondolkoztunk menjünk néhány lépéssel tovább.
Itt egy antikváriumot találunk amelybe érdemes bekukkantani, mert tükrözi a városrész bohóságát.
Az utca végén a az Užupio Picceria-ba (pizzéria) ütközünk, amely előtt legtöbbször sorban állnak az asztalokért. Mellette egy IKI Express (kisbolt) található, ahol a melegben érdemes egy üveg ásványvizet venni, ha nem akarunk beülni egy kávézóba, vagy étterembe.
Most egy csomóponthoz érünk a Paupio utca (ahonnan jöttünk), szemben a Malūnų utca és mindezt keresztezi az Užupio utca, ami a városrész főutcája. Így eljutottunk Užupis központjához.
A kettéágazó Užupio utca háromszögében áll egy 8,5 méter magas oszlopon a 4 méteres Užupis Angyala, valódi nevén az Újjászületés Angyala.
A szobrot 2002 április 1-én állították fel, Užupis alapítója, Zenonas Šteinys emlékére. A hírhozó, trombitáló angyal, az angyali újjászületés a városrész jelképévé vált.
Az angyal háta mögött egy "lóparkoló" rúd áll, bár ma már csak bicikliket támasztanak mellé.
Új malac költözött a főtérre |
Hova is kötöttem a lovamat? |
A Tojás a Pylimo úton |
Az angyalos étterem mellett megkóstolhatjuk a helyi söröket a Špunka bárban.
A szoborral szemben a Sole Respublika étterem kiülős részét láthatjuk.
Itt sem lehetünk meg angyalka szobor nélkül |
De induljunk tovább az Užupio utcán fölfelé további látnivalókat keresve.
Az utcán kávézók, süteményes bolt, és egyéb érdekes kisebb-nagyobb üzlethelyiség található.
Mindkét épület tartogat meglepetést számunkra, mindkettő jellemző a városrész hangulatára.
Kezdjük a templommal, bár a turista úgyis a másik épületbe megy be először, mert feltűnőbb, hivalkodóbb, furcsább.A templomkert bejárata is eldugott. majd besétálva lakóépületekkel találkozunk.
Alapvetően egyszerű templomnak tűnik, de vannak események, amikor belülről felöltöztetik
A másik oldal egészen más. Leírni nehéz nézzük a képeket
A felállványozott romos épület nem túl bíztató. Bár elkészültek a rekonstrukciós tervek, csodaszép ház épülhet ide, de lehet hogy ez mégsem lesz valóság.
Sajnos valóság lett. Egy új kapu épül ide, a terület felújítás alatt van így nem látogatható (2019. nyár)
A kidúcolt falak mellett haladva megláthatjuk Uzupis valós szívét.
Üzenetek virággal |
üzenet ládikával |
De ne tegyük!
Visszatérve az Užupio útra folytathatjuk utunkat.
Kettéválik az út, középen egy kis park, játszótérrel, pihenő padokkal. Balra a Krivių út indul, amelyben egy pékséget találunk, tovább pedig az Užupis gimnáziumát. Ha van erőnk, akkor a távolban felkapaszkodhatunk Gediminas sírjához.
De induljunk jobbra, ha még van kedvünk. A Polocko úton folytatva a Senkutis sörbárhoz jutunk, ha nyitva van a legtöbb litván sört megkóstolhatjuk.
Itt egy új városképet látunk faházakkal, modern épületekkel, intézményekkel, de látjuk a múltat is
Transzplantációs központ |
.
Ha tovább mennénk a városrész temetőjéhez érnénk, amely a város egyik védett temetője.
De forduljunk vissza, ha még nem volt elég a meglepetésekből.
Užupio úton visszafelé az Angyal szoborhoz érkezünk újra, közben nézzünk meg mindent ami idejövet kimaradt volna.
A szobornál most forduljunk a Krivių utca felé.
Ez az utca a városrész egyik (legfontosabb) autós kijárata. Ha még nem írtam volna tűsarku cipőben senki ne induljon el!
Balra a Jonas Mekas Művészeti központot találjuk, de erről később.
A Vilnia folyóhoz érve a Tibeti parkba jutunk, amely a városrész filozófiájához tartozó liberális eszmék színtere.
Maradva a folyó ezen a partján, a városrész külön negyedébe érkezünk.
Ahova eljutottunk a a Művészeti Inkubátorház, bár nem ezen a bejáraton jöttünk be, de ide érkeztünk.
A folyóparton haladva az első látnivaló a "gránit tornyok" maradványai, vagy inkább utódjai, majd a zebrával találjuk magunkat szembe, mögötte egy szabadtéri bárral.
Nos, innen csak nézni kell az itt működött művészek alkotásait.
Ha mindezt végigéltük, akkor újra a folyópartot kövessük, amíg eljutunk az Užupis hídig.
Itt beülhetünk az Užupio kavinė-ba (kávézó), vagy a híd alatt lengő hintába, de csodálhatjuk a partoldalon kiállított képeket, vagy a Sellőt.A hintát 2019-ben leszerelték |
helyette ez a kép fogad |
Ebben a városrészben mindenhez tartozik valami történet, de ebbe a blogba több nem fér. Elbúcsúzhatunk Užupis-tól és visszatérhetünk az óvárosba.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése