Užupis (változás)


Užupis


Változások, frissítések a bejegyzésben (2019. nyár)

Vilnius egy különleges városrészébe invitálok most mindenkit. Ha megcsodáltuk a barokk óvárost, nem tudjuk elkerülni ezt a városrészt, mert amennyire önálló terület, annyira része a város egészének

A városban kanyargó Vilnia folyó által a Bernardine Parktól az Olandų (Holland) útig tartó területen, mintegy 60 hektáron elterülő zárt városrészről van szó.

A városrész elnevezése az "už upės" folyón túli elnevezésből ered. A Vilnia folyó így választja el és köti össze Užupis-t a várossal. A folyón kívül egy meredek hegy és egy iparterület határolja.


A városrész "Bohém"területként titulált, de ne úgy képzeljük el  mint Budapesten a romkocsmákkal teli utcákat.

A városrész történetéről.

Mint azt már Vilnius történetében leírtam, Vilnius neve Európa-szerte elterjedt, amikor Gediminas 1325-ben levelet intézett a Hanza városok polgáraihoz, iparosaihoz, kereskedőihez, amelyben hívta őket a városba, akikből sokan ezen a területen  telepedtek meg.
A 16. században indult Užupis fejlődése. Lakói többsége zsidó vallású volt, de a háborúk megtizedelték a zsidó lakosságot. Ezért a városrész elmaradott lett, nem fejlődtek a közművek, az épületek düledeztek. A kriminalisztika gócpontjává vált a terület.


Új városrész
XX. század közepén Užupisban az alacsony ingatlan árak miatt a városrész közepén új lakások nőttek ki,  művészek műhelyeket hoztak létre a folyóhoz közel romos épületekben Itt alakult ki a Vilniusi Művészeti Akadémia is. 
Az akadémia mai épülete
Užupis elhanyagolt épületeiben élő, dolgozó fiatal művészek híresek lettek egy alternatív divatfesztivál szervezéséről az ArMadában (1997). Ezután az Užupis-közösség bővülő művészi csoportosulás Zenonas Šteinys karikaturista, grafikus, animációs filmrendező vezetésével kihirdette  "Užupis Független Köztársaságát" .


Séta a városrészben


A városrészbe a Vilnia hídjain át juthatunk be, bár ha valaki nagyon bátor átlábalhat a folyón is. Szárazföldön hátulról az Olandu út felől is megközelíthető.

Ha javasolhatom, a Paplaujos hídnál, vagy a mellette lévő gyaloghídnál kezdjük meg a sétát, így lehet fokozni az élményeket. Az Aukštaičių utcában a Tymo piacnál, vagy a Maironio út túloldalán találunk parkolóhelyet (zöld zóna).



Ha a gyaloghídon megyünk át, a folyó parti ösvényen mehetünk tovább a kertek alatt, a Paplaujos hídig,

vagy befordulunk a házak közé.

A híd folytatásában a Paupio utcán haladhatunk a városrész központja felé. Láthatjuk, hogy a múlt és a jelen hogyan fér meg egymás mellett.
Paupio 12. étterem, kerthelyisége



Nem maradhatunk angyalkák nélkül sehol sem

Egy kávézó

Az utca végén találjuk meg Užupis alkotmányát egy kerítés falán, ma már 25 nyelven, sajnos a magyar még nincs közte.




Uzupis köztársaság alkotmányát 1997-ben a köztársaság kikiáltásakor tették közzé. A köztársaság, bár csak "félhivatalosan" elismert a Litván Állam által, zászlóval, nem hivatalos pénznemmel, alkotmánnyal 11 fős hadsereggel (bár már feloszlott), elnökkel minisztertanáccsal, himnusszal rendelkezik. Alapítás ünnepe április 1., ami jellemzi is a városrészt.

A Köztársaság alapítói liberális gondolkodásúak voltak, így az alkotmányukban ez érvényesül. Mind a 41 pontja rendkívül érdekes. Az első pont:
"1. Mindenkinek joga van a Vilnia folyóval élni, a folyónak joga van mindenki mellett folyni."
de néhány érdekesség még az alkotmányból:
3. Az embernek joga van meghalni, de nem kötelessége.
6. Az embernek joga van a szeretethez
7. Az embernek joga van szeretni, de nem feltétlenül
13. A macskának nem kell szeretnie a gazdáját, de nehéz4 pillanatban segíteni kell neki.
16. Az embernek joga van, hogy boldog legyen.
32. Az ember felelős a szabadságáért.
37. A személynek joga van, hogy ne legyen joga.
De van egy új  pontot is megfogalmaztak, bár még nincs az Alkotmányban:
"Minden mesterséges intelligencia jogosult az emberiség jó akaratában hinni"
Az Alkotmányt 2018. szeptemberében Ferenc pápa megáldotta.

Ha ezen elgondolkoztunk menjünk néhány lépéssel tovább. 
Itt egy antikváriumot találunk amelybe érdemes bekukkantani, mert tükrözi a városrész bohóságát. 

Az utca végén a az Užupio Picceria-ba (pizzéria) ütközünk, amely előtt legtöbbször sorban állnak az asztalokért. Mellette egy IKI Express (kisbolt) található, ahol a melegben érdemes egy üveg ásványvizet venni, ha nem akarunk beülni egy kávézóba, vagy étterembe.


Most egy csomóponthoz érünk a Paupio utca (ahonnan jöttünk), szemben a Malūnų utca és mindezt keresztezi az Užupio utca, ami a városrész főutcája. Így eljutottunk Užupis központjához. 
A kettéágazó Užupio utca háromszögében áll egy 8,5 méter magas oszlopon a 4 méteres Užupis Angyala, valódi nevén az Újjászületés Angyala.
A szobrot 2002 április 1-én állították fel, Užupis alapítója, Zenonas Šteinys emlékére. A hírhozó, trombitáló angyal,  az angyali újjászületés a városrész jelképévé vált. 



Az angyal háta mögött egy "lóparkoló" rúd áll, bár ma már csak bicikliket támasztanak mellé.
Új malac költözött a főtérre

Hova is kötöttem a lovamat?


Korábban itt egy Tojás szobor állt, mert az angyal nem készült el időben, de ez most másutt a Pylimo úton áll. Az  eredeti egy fehér tojás volt, amit kidíszítve helyeztek át.
A Tojás a Pylimo úton
A téren ha szétnézünk, éttermet, bárt találunk. A sarkon a patinás Prie Angelo étterembe ülhetünk be, amelynek ablakait angyal szobrocskák díszítik.


Az angyalos étterem mellett megkóstolhatjuk a helyi söröket a Špunka bárban. 
A szoborral szemben a Sole Respublika étterem kiülős részét láthatjuk.


Itt sem lehetünk meg angyalka szobor nélkül
De induljunk tovább az Užupio utcán fölfelé további látnivalókat keresve.

Az utcán kávézók, süteményes bolt, és egyéb érdekes kisebb-nagyobb üzlethelyiség található.





Két meghatározó épülethez jutunk el, balra az Uzopis utca 24., jobbra a városrész temploma, a Šv. apaštalo Baltramiejaus bažnyčia (Szt. Bertalan apostol templom).
Mindkét épület tartogat meglepetést számunkra, mindkettő jellemző a városrész hangulatára.
Kezdjük a templommal, bár a turista úgyis a másik épületbe megy be először, mert feltűnőbb, hivalkodóbb, furcsább.
A templomkert bejárata is eldugott. majd besétálva lakóépületekkel találkozunk.
 
Alapvetően egyszerű templomnak tűnik, de vannak események, amikor belülről felöltöztetik




A templom kapu előtti házak.

A másik oldal egészen más. Leírni nehéz nézzük a képeket
A felállványozott romos épület nem túl bíztató. Bár elkészültek a rekonstrukciós tervek, csodaszép ház épülhet ide, de lehet hogy ez mégsem lesz valóság.
Sajnos valóság lett. Egy új kapu épül ide, a terület felújítás alatt van így nem látogatható (2019. nyár)


A kidúcolt falak mellett haladva megláthatjuk Uzupis valós szívét.


Üzenetek virággal

üzenet ládikával
Az épület hátsó homlokzata. Ha megrettentünk volna ettől a látványtól lesétálhatunk a Vilnia partjára.

De ne tegyük!
Visszatérve az Užupio útra folytathatjuk utunkat. 
Kettéválik az út, középen egy kis park, játszótérrel, pihenő padokkal. Balra a Krivių út indul, amelyben egy pékséget találunk, tovább pedig az Užupis gimnáziumát. Ha van erőnk, akkor a távolban felkapaszkodhatunk Gediminas sírjához. 


De induljunk jobbra, ha még van kedvünk. A Polocko úton folytatva a Senkutis sörbárhoz jutunk, ha nyitva van a legtöbb litván sört megkóstolhatjuk.
Itt egy új városképet látunk faházakkal, modern épületekkel, intézményekkel, de látjuk a múltat is





Transzplantációs központ
.
Ha tovább mennénk a városrész temetőjéhez érnénk, amely a város egyik védett temetője.

De forduljunk vissza, ha még nem volt elég a meglepetésekből.
Užupio úton visszafelé az Angyal szoborhoz érkezünk újra, közben nézzünk meg mindent ami idejövet kimaradt volna.


A szobornál most forduljunk a Krivių utca felé. 

Ez az utca a városrész egyik (legfontosabb) autós kijárata. Ha még nem írtam volna tűsarku cipőben senki ne induljon el!
Balra a Jonas Mekas Művészeti központot találjuk, de erről később.
A Vilnia folyóhoz érve a Tibeti parkba jutunk, amely a városrész filozófiájához tartozó liberális eszmék színtere.
Maradva a folyó ezen a partján, a városrész külön negyedébe érkezünk.
Ahova eljutottunk a a Művészeti Inkubátorház, bár nem ezen a bejáraton jöttünk be, de ide érkeztünk. 

A folyóparton haladva az első látnivaló a "gránit tornyok" maradványai, vagy inkább utódjai, majd a zebrával találjuk magunkat szembe, mögötte egy szabadtéri bárral.

Nos, innen csak nézni kell az itt működött művészek alkotásait.












 Ha mindezt végigéltük, akkor újra a folyópartot kövessük, amíg eljutunk az Užupis hídig.
Itt beülhetünk az Užupio kavinė-ba (kávézó), vagy a híd alatt lengő hintába, de csodálhatjuk a partoldalon kiállított képeket, vagy a Sellőt.







A  hintát 2019-ben leszerelték
helyette ez a kép fogad



Ebben a városrészben mindenhez tartozik valami történet, de ebbe a blogba több nem fér. Elbúcsúzhatunk Užupis-tól és visszatérhetünk az óvárosba.

A megjelent blogok

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Nézd meg Vilniust személyesen is!

Vilnius XII. Vilnius folyói és hídjai

Vilnius múzeumai